Az mondják az idősebb korosztály tagjai, hogy az ember mindaddig számít gyereknek, amíg élnek a szülei. Most már korosabb fejjel én is osztom ezt a véleményt, sőt még ki is egészítem azzal, hogy szerencsésnek is mondhatja magát az, aki hatvan év felett azt mondhatja, hogy még gyerek, mivel legalább az egyik szülő él, és tudják Neki mondani, hogy Drága Gyermekem!
Nekem még szerencsés a helyzetem, mivel a közép korosztályhoz tartozva tudja édesanyám mondani, hogy gyermekem. Sajnos, az idő sok terhet mért az én édesanyámra, többek között egy olyan súlyos betegséget, aminek viselése igen kemény feladat számára. El kell mondani, hogy bár vannak fájdalmai, és kiszolgáltatott helyzetben is van, amit a legnehezebbe tud megérteni, mert betegsége előtt dolgos asszony volt, és mindent megoldott, méltósággal viseli kemény sorsát.
Hogy könnyebbé tegyük napjait, mi gyermekeik igyekszünk a hétköznapokban ellátni Őt, az ünnepnapokat pedig emlékezetessé tenni, hiszen soha nem tudjuk előre, meddig lesz még erre lehetőségünk.
Minden évfordulót, jeles napot, ünnepet igyekszünk családi körben megszervezni, amennyire a lehetőségek engedni, hiszen mindenki tapasztalhatja, hogy minél nagyobb a család, annál nehezebb olyan időpontot találni az ünneplésre, ami mindenkinek megfelelő.
Néhány nappal ezelőtt nagy ünnepre készültünk, mivel édesanyámnak kerek évfordulós születésnapjára gyűlt össze a család apraja, nagyja: nyolcvan éves lett. Az ünnepi ebéd elfogyasztása után következett a születésnapi köszöntés, aminek elengedhetetlen kelléke a születésnapi torta, a megfelelő számú gyertyákkal. A családi ünneplésről az iphone telefonom segítségével készítettem néhány képet már, de szerettem volna csoportképet is, viszont a telefonom kamerája elromlott, így már erre nem volt lehetőségem.
Az összejövetel után felkerestem az iszereles munkatársait, akik fél órán belül megoldották a hibás alkatrész cseréjét, így ismét tudok fényképezni a telefonom segítségével.