Vidéken élünk családommal, így igen nagy hagyománya van a házi állatok tartásának. Kisgyermek korom óta hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy a családi ház körül mindig tartunk, nevelünk több-kevesebb haszonállatot, de mindig vannak házi kedvenceink is. Egy-egy elkényeztettet házi cica, vagy akár egy jó házőrző kutya is szükséges ahhoz, hogy otthonosan érezzük magunkat.
Természetesen az állatok iránti szeretetet gyermekeinknek is átadtuk, Ők is nagyon tudnak ragaszkodni cicáinkhoz, kutyáinkhoz, de ma már Nekik is vannak saját kiskedvenceik.
Ha össze akarom hasonlítani a pár évtizeddel ezelőtti és a mai kutya tartás körülményeit, meg kell állapítanom, hogy igen sokat változtak a lehetőségek.
Gyerekkoromban még szóba se jött az, hogy fajtiszta kutyákról álmodjunk. Általában a kiskutyákat, kölyökkutyákat rokonoktól, ismerősöktől kapta a család, és a ház körül, a mindennapokban szépen meg tanultak együtt élni a családdal. Nem volt kutyatáp, megelégedtek a házi maradékkal. Nem kellett kutyaiskolában megtanítani őket a rendre, a fegyelemre, mert mindig volt elég időnk gyerekként foglalkozni velük, és megtanítani őket az alapvető szabályokra.
Mi a helyzet manapság? Általában ragaszkodnak a fiatalok a fajtiszta kutyákhoz, aminek ugye igen komoly ára van. Ezeknek az állatoknak már megfelelő kutyaeledelre is szükségük van, amiről gondoskodni kell. Ráadásul nincs elég szabadidő a tanításukra, ezért gyakran kutyaiskolába viszik őket.
Így történt az én unokámmal is, aki szülinapjára kapott egy labrador retriever kutyust. Aranyos, játékos, de be kellett íratni kutya iskolába. Egy foglalkozásra elkísértem őket, ahol fényképezés közben kicsúszott a kezemből a mobil telefonom, és megsérült a kijelzője.
Hazaérkezésem után hívtam az Android szerviz munkatársait, akik megnyugtatásomra közölték, hogy pár órán belül ki tudják cserélni a törött kijelzőt.